Hosszas várakozás után, több mint 5 év elteltével, végre elérkezett a pillanat, hogy mindenki kedvenc túlélő horrorjának a legújabb részével játszhassunk. Gondolom nem volt véletlen, hogy a világpremiert pont péntek 13-ára időzítették egy sokak által balszerencsésnek tartott napra. Egy biztos, nekünk ez sokkal inkább piros betűs ünneppé válik a naptárban.

Kiadó: Capcom
Fejlesztő: Capcom
Típus: Akció, Horror
Beállítottság: +18
Platformok: Pc, Xbox 360, Ps3
Megjelenés ideje: 2009. szeptember 18.

1996 – Raccoon városában, Albert Wesker - mint kapitány - megalapítja a rendőrség új különleges osztagát, a S.T.A.R.S.-t (Special Tactics and Rescue Squad, Különleges Taktikai és Mentő Csapat). 1998 július (Resident Evil 1) – Wesker, a Bravo csapat után küldi az Alfát, miután megszakadt velük a kapcsolat az Arklay hegységi küldetés során. Az Alfa csapatnak egy nem várt zombiktól hemzsegő borzalommal kellett szembenéznie, amit az arklay-i kastély alatti titkos laboratóriumban történt baleset idézett elő. Wesker titkos tervei lelepleződtek, saját művének, a Tyrantnek keze által kellett meghalnia. Arról azonban senki sem tudott, hogy a vérében ekkor már burjánzó vírus segítségével, a teste regenerálódni volt képes és egy teljesen új életet adott neki. Úgy döntött, hogy egyelőre elbújik a világ elől és nem fedi fel a titkát. Chris Redfield rájött a G-vírus létezésére és elindult Európába, hogy tovább nyomozzon a Védőernyő társaság után.

1998 szeptember (Resident Evil 3) – A régi S.T.A.R.S. csapattag - Chris partnere - Jill Valentine, eltűnt társa után eredt Raccoon városába. A Védőernyő társaság ledobott a városba egy T-típusú Nemezist, hogy felkutassa és elpusztítsa az összes életben maradt S.T.A.R.S. tagot. Jill felvette vele a harcot és nagy nehézségek árán legyőzte. Végül, Barry Burton segítségével el sikerült menekülnie abból a borzalomból, ami Raccoon városából maradt.

(Resident Evil 2) Ezzel egy időben, Claire Redfield - Chris húga - megérkezik Raccoonba, hogy megkeresse eltűnt bátyját, de arra nem számíthatott, hogy egy minden képzeletet felülmúló horrorral kell majd szembesülnie. Szerencsére Leon S. Kennedy - újonc rendőr – segítségével, neki is időben el sikerült menekülnie a városból. 1998 október – A kormány végül úgy döntött, hogy a szörnyű vírustól való teljes megtisztítás érdekében, nem maradt más megoldás, mint atomot dobni Raccoonra.

1998 december (Resident Evil Code Veronica) – Claire, miután rájött arra, hogy ez az egész szörnyűség a Védőernyő társaság biofegyver kísérleteinek volt köszönhető. Egy titkos akció keretében bejutott a párizsi laborba, hogy létfontosságú bizonyítékokat szerezzen. Sajnos fogságba esett és Rockfort szigetén ébredt egy börtönben. Annak érdekében, hogy a T-Veronica vírusból egy mintát szerezzen, Wesker a saját magánhadseregét küldte Rockfortra és titokban szabadjára engedte a T-Vírust. Claire segélykérő e-mailjét megkapva Chris azonnal repülőbe szállt, hogy megmentse húgát. Miután végre találkoztak, közösen legyőzték Alexiát, vele együtt a T-Veronica vírust és elmenekültek a szigetről, pont mielőtt a bázis felrobbant volna.

2002 – Chris és Jill részt vettek a Védőernyő vállalat utolsó oroszországi bázisának az elpusztításában. Sikerrel jártak, ahogyan az új biológiai fegyver kiiktatásában is, aminek a neve T-A.L.O.S volt. De arra egyikük sem számított, hogy Wesker újra felbukkan majd…

2009 – Chris Redfield jelenleg a B.S.A.A. (Bioterrorism Security Assessment Alliance - Bioterrorizmust Felmérő Biztonsági Szövetség) tagja, melynek célja, a megszűnt Védőernyő vállalat által létrejött titkos szervezetek felkutatása és kiiktatása. Egy forró nyomra akad Afrikában, rögtön útnak is ered…

Ahogyan az már lenni szokott, igyekeztem a lehető legrövidebben összefoglalni a röpke 13 éves múlttal rendelkező, hatalmas sikereket elérő Resident Evil sorozat, legfőképpen Chrisre vonatkozó részeit. Természetesen nem jártam sikerrel, de azért remélem élveztétek eme kis szösszenetet. Jöjjön hát a várva várt ötödik rész, vajon jobb lett, mint amivel a demó kecsegtetett?

Akik ismernek, tudják, hogy a világ tíz legnagyobb Resi rajongója között tutira ott a helyem. Na jó, ha nem is érdemeltem még ki ezt a nemes rangot, az biztos, hogy hatalmas kedvelője vagyok a sorozatnak. Éppen ezért tettem meg mindent annak érdekében, hogy jóval idő előtt hozzájussak és ezzel együtt tesztet írhassak nektek a demóról. Sajnálatos módon borzalmasan nagyot kellett csalódnom az irányításban és folyamatosan attól rettegtem, hogy ezen bizony nem fognak változtatni. Lehetett röpke híreket olvasni arról, hogy majd lesz amolyan Gearshez hasonló gombkiosztás is, nem kell félni. Aki ebben reménykedett, annak félig síró szemmel üzenem, hogy ez bizony nem történt meg.

Rengeteget beszélgettem hasonlóan fanatikus rajongókkal, akik azt mondták, hogy nem kell itt sírnom jobbra meg balra, hiszen az irányítás egy az egyben Resi4. Én erre csak azt tudtam válaszolni, hogy ennek igazán örülök, de sajnos pontosan ez az egy rész van, amivel egyáltalán nem állt módomban játszani. Pedig sokat gondolkodtam egy GameCube beszerzésén, csak ebből az egy okból, de akkoriban még nem álltam valami jól anyagilag. Lényeg a lényeg, már jó előre tudtam, hogy vagy képes leszek megbarátkozni ezzel az irányítással és remélhetőleg a stuffban minden más kárpótolni fog majd, vagy pedig kénytelen leszek egy hanyag mozdulattal kidobni a kukába a DVD-t és ezzel együtt fiatal éveim egyik legmeghatározóbb játékélményének az illúzióját is. Hát bizony az történt, hogy a Resi5 egy az egyben Resi4, feltunningolt vizualitással és a jelenlegi igényeknek tökéletesen megfelelő co-op játékélménnyel. A Capcom dicső japó csapata, a vagy megszoksz, vagy megszöksz elvet használva, komoly választás elé helyezett minket. Én a megszokomot választottam és nagyon de nagyon nem bántam meg…

Bizonyára a Capcomos srácoknak is ez volt az egyik legfontosabb kérdés a fejükben, hiszen a gammának a grafikája egészen megdöbbentően élethűre sikeredett. A környezet, a szereplők arca, mimikája, akárcsak a szerencsétlen hentelni való ellenfelek, olyan hihetetlenül élethűek, hogy már ezzel is egy egészen új borzongató élményt sikerült elénk tárniuk. Sokat lehetett arról olvasni, hogy egy egészen újfajta rettegéssel ismerkedhetünk majd meg, ami véleményem szerint nagy részben a realitásban rejlik. Rájöttek arra, hogy a valóság tud csak igazán félelmetes lenni. Sose felejtem el, amikor először találkoztam a láncfűrészes főellenféllel és azt hittem, hogy a sok éves gémermúltammal majd jól szétlövöm a szerencsétlent. Mivel lövés közben mozdulni nem lehet ugyebár (legyen áldott a Capcom ezért, remélem most jó sokan csuklanak ott a szigetországban), ezért a fűrész csak közeledett és közeledett, majd szépen megindult felém és én ekkor már éreztem, hogy nagy a baj. Az is lett, mivel az orrom előtt hatolt Chris testébe az a borzalmas gyilkolóeszköz, olyan élethű effektek kíséretében, hogy nem szégyellem beismerni: teljesen beleborzongtam.

A jó kutyus tanul a hibájából, így én is pontosan ezt tettem. Legközelebb már csak rohangáltam jobbra-balra, néha belelőve egyet-egyet az ellenbe és láss csodát feltűnt, hogy a pálya tele van rejtett lehetőségekkel. Villanypóznáról lelőhető áramot kibocsátó trafóval, vagy éppenséggel idióták által is észrevehető hatalmas piros ikszel jelölt olajos hordókkal, magasabb pozíciók elérésével kecsegtető létrákkal, amiket ráadásul le is lehet rúgni, nehogy utánunk jöjjenek és még sorolhatnám. A Resi5 zsenialitása sajnos be kell ismernem, pont abban rejlik, hogy olyan iszonyatosan béna az irányítása, hogy már ezzel is alapból megteremtik a kiszolgáltatottság kellemetlen érzését. De ami a legfontosabb, arra kényszerítenek minket, hogy sokkal okosabban, taktikusabban játszunk.  

Párban szép az élet

Ahogyan az már a demóból is kiderült, ezúttal valóban egyszerre ketten irthatjuk az ellent. Segítőtársunk Sheva lesz, a világ talán egyik legszebb virtuális nősténye, aki amellett, hogy lélegzetelállítóan gyönyörű, igencsak jól bánik a géppityuval, akárcsak a sniper puskával. Emellett rendkívül hatásosan henteli velünk együtt a csúnya gonosz szörnyeket és mindig ott lesz mellettünk, ha bajban vagyunk. Egy egészen egyedi AI-t dolgoztak ki neki, hiszen sokszor olyan zseniálisan játszik, mintha egy élő ember irányítaná. Persze a legfontosabb helyzetekben sosem számíthatunk rá (főellenfelek) és éppenséggel a látása sem túl éles, hiszen egyáltalán nem szokta érdekelni, ha mi is ott vagyunk a tűzvonalban. De én abban hiszek, hogy ezek az apróságok mind arra akarnak sarkalni minket, hogy meghívjuk valamelyik barátunkat a meccsbe. Vagy éppenséggel, ha nyitva hagyjuk a lehetőséget, akárki, bármikor be tud csatlakozni hozzánk, igazán hatalmas élményeket nyújtva ezzel mindkettőnknek. A Resi5 co-op része vér profin ki van dolgozva, látszik, hogy erre lett fektetve a hangsúly és a készítők nagy sikerrel jártak el ezen a téren is.

Ahogyan az a korábbi részekre is jellemző volt, a Resi5-ben sem fogunk csalódni. Rengetegszer fogjuk végigjátszani, ha valóban 100%-osan teljesíteni akarjuk majd a követelményeket. Ez a szó talán azért sem olyan kifejező, hiszen nem kényszer alatt fogunk állni, hanem magunktól akarjuk majd újra és újra elővenni. Az első végigjátszás után egy csomó új lehetőség áll majd a rendelkezésünkre, akár alternatív kosztümök, akár újabb nehézségi fokozat, vagy éppenséggel a végtelen lőszer opcióival kecsegtetve. Ha meg akarjuk találni az összes BSAA szimbólumot, igencsak fel kell kötnünk azt a bizonyos nadrágot, hiszen zseniálisan el van rejtve mind. Vagy éppenséggel keresgélhetünk kincsek, tojások, fegyverek és még sorolhatnám mi minden után. Főleg akkor fogjuk igazán sokszor végigtolni, ha meg szeretnénk szerezni az összes fegyvert és teljesen fel is szeretnénk fejleszteni őket. Szerencsére minden pályán újra és újra meg tudjuk szerezni majd a kincseket, ráadásul a program igazságosan mindkét játékosnak megadja őket, tehát nem kell egymás között versengenünk a csecsebecsék felszedése közben. Tápolásra számtalan lehetőségünk lesz és a legjobb az egészben, hogy közben iszonyat jól szórakozik az ember, még akkor is, ha éppen ötödjére csináljuk meg ugyanazt a pályát.

Nem sok rossz dolgot lehet elmondani erről a mesterműről az irányításon kívül, amit az első pár pálya után tökéletesen meg lehet szokni. A Resident Evil 5 méltó folytatása ennek a zseniális sorozatnak, ennél jobbat nem is kívánhatna magának egy rajongó sem. Én már csak arra leszek kíváncsi, hogyan lesznek képesek életben tartani ezt a sikert, a nyomon következő hatodik résszel. Úgy gondolom, hogy nem kell félteni ezeket a játékkészítő mestereket, legközelebb sem fog csalódás érni minket. Addig is jó játékot nektek, és ha minden igaz, hamarosan már egy multiplayer opcióval is bővülni fog a választék… mire vártok még? Rohanás megvenni, de azonnal!

Gépigény:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.